A titkok titkait ismered?

   Amikor 2010 augusztus 18-án ennek a bejegyzésnek a szövegét közzé tettem, akkor még a Higgs kísérletek 2012-ben "megtalált" aspiránsairól egyikünk sem tudhatott. Immáron két és fél év múltán azt mutatja a történelem, hogy még mindig érvényes az ábra alatti levezetés.

Miért szükséges vagy felesleges a Higgs keresése? - kérdezhetnénk.

   A mérési eredmények szerint a spin 0, 1 < 10 körüli.. azaz az ezzel keltett centripetális gyorsulás nagyon kicsi.. és az általa okozott kisugárzás azaz foton energia tíznek a mínusz nagyon sokadik hatványával jellemezhető..   A spinnel mozgatott részecske rész kerületi v sebességének függvényében energiát veszít.

ΔE=-4*Pi*Q²*(v/c)²*ß²*ß²/3/R   ahol  ß= c/d = 1/gyök(1-(v²/c²)), c a fénysebesség  [3e8 m/s ]vákuumban, R a sugárzó részecskerész mozgási sugara a forgástengelyétől, Q a részecske elektrosztatikus töltése [C].

 (Figyelem! Ez az R például egy elektron esetében a holon-spinon rendszer perdületi sugara és nem valamilyen keringési sugár! Valamint természetesen érvényes a függvény bármekkora nagyságú R esetében, mint például a ciklotronban haladó töltéshordozó részecskékre a ciklotron gyűrű sugara is lehet R.)

Az energia adagok impulzusai gömbszimmetrikusan távolodnak a részecskéktől, így eredőjük csak akkor zéró ha a részecskére mozgásállapotának megváltozását kényszerítő impulzus nem hat.

Amikor pedig gyorsulásra kényszerítjük, akkor ezzel a gyorsulás irányában és az ellentétes oldalán kisugárzott energia impulzusai a hatás-ellenhatás törvényéből valamint a relativisztikus Doppler jelenségéből következően eltérő nagyságúak, eredőjük a gyorsulás irányával szembeni irányba mutató vektorú erő.

  Hiszen ez "maga a tehetetlenség!" Megtaláltam a Higgs bozont?  Vagy csak azt, hogy miért nem kell lennie?

 Azt tudjuk, hogy a fény sebessége c= 299792458,108 m/s

k [m/s] =    149 896 229,054   a tehetetlenségi faktor

m [kg] =    1,000000      nyugalmi tömeg

t [sec] =    1,000000      sebesség változás ideje a gyorsító rendszerben

 A 'k' pontos értéke:  k=2/c  (= 1/ 6,6712819015597168713015141224781e-9 [m/s]
( Amely állandót közvetlenül számíthatjuk a relativisztikus Dopplerek különbözeteként:
v=1 [m]; m=1 [kg]; t=1 [s] és F=10 [N] behelyettesítésével. )

Ismerve, hogy egy m tömegre sugárzással ható impulzusok eredője a relativisztikus Doppler függvénye szerint függ a sebesség változás, azaz a gyorsulás mértékétől:

rD=(gyök((c+v)/(c-v))-gyök((c-v)/(c+v)))

ΔI= m*k*rD

F= ΔI/t

Miután a sugárzások impulzusa a haladási irányban I=I0*gyök((c+v)/(c-v)) értékűre növekszik, hátrafelé irányból pedig I=I0*gyök((c-v)/(c+v)) értékűre csökken,

az rD különbözetük adja az eredő impulzus nagyságot  ΔI=I0*rD

Azaz a gyorsíthatóság tömeget érő sugárzások relatív Dopplerrel számolható egyensúlyától függ.
Más megfogalmazással a tömeg tehetetlensége nem a Higgs bozon műve, hanem tisztán a tömeg mozgatása során fellépő relativisztikus Doppler hatás következménye.
(Megjegyzések:
1.   A táblázatot Excellel készítettem, így az Excel pontatlansága megjelenik a
      fénysebesség közeli v sebességek esetén.
2.   A tehetetlenségi faktor reciprokának jó közelítéssel század része a G gravitációs
      állandó értéke. )

  Ketten is javasolták, hogy a relativisztikus Doppler szorzók különbözeteként jobb lenne ha a rD= (2v/c)/gyök(1-(v²/c²)) alakot használnám, mert miután a k=c/2  így

I'=m* c/2*(2v/c)*γ  ahol γ=1/gyök(1-(v²/c²)) a Lorentz transzformáció gammája

ezért  I'=m*v*γ  amiből az erő F=I'/t és F=m*v/t*γ  azaz F= m*a*γ alakilag azonos Einstein által is felhasznált függvénnyel. ( Ezzel az új táblázatban szereplő értékek:  Az átrendezéssel az Excel pontatlansága okozta eltérés valóban eltűnik.)

   A v sebességre történő gyorsulás I' impulzus és F' erő igénye a táblázatban láthatóan azonos értékű a mérésekkel igazolt erő igénnyel (Einstein oszlopában található F erő igény helyességét CERN-ben mérésekkel ellenőrizték).

   Tehát a mérések ezzel azt igazolták, hogy a tömegeken létrejövő impulzus párok eredője valóban azonos nagyságú erőt fejt ki tehetetlenségként megjelenve, mint a mérési tapasztalattal igazolt erőigény.
   Ezzel bebizonyosodott, hogy a testek tömegének tehetetlenségét  egyedül és kizárólagosan az impulzuspárok eredőjének a gyorsuláskor megjelenő értéke okozza.  Nincs semmilyen olyan erőhatás amelyért felelősség tehető a feltételezett Higgs bozon.   

A véleményeket a vertes.geza@gmail.com címen is várom.

 "Túl tömény" ahogy írni szoktam erről a témáról. Akkor talán itt és most elkezdem a "szöveges" leírást..

Mint kísérleti tapasztalatból tudjuk, a távoli tárgyakról akkor szerzünk tudomást, ha valamilyen jelhordozó jelenség, mint a hang vagy a fény hírt hoz róluk. Ezzel a jelhordozó jelenség a megfigyelés részesévé válik a tulajdonságai által. Hiszen minden jelhordozónak van saját sebessége, térbeli és időbeli eloszlása, kiváltó oka, jellemző energia sűrűsége és változási sebessége.  Ezért ha egy távoli, hozzánk viszonyítva álló tárgy méretét szeretnénk meghatározni, akkor ha eléggé türelmesek vagyunk és van például a tárgy és köztünk olyan közeg amelyben a jel terjedhet, akkor megmérhetjük ezt a hosszot akár két zsinórral is, mint jeltovábbító eszközökkel..

Vagy akár egyetlen zsinórral is, mint mércével, ha közvetlenül a távoli tárgy mellett akad egy segítőnk aki a zsinórt-a mércét - odailleszti a távoli tárgy "nevezetes" pontjaihoz.  Természetesen lehet a mérce anyagi hullám is, mint a hang, vagy anyagtalan energia csomag mint a fény. Csak az a fontos a pontos méréshez, hogy ismerjük a méréshez felhasznált "eszköz" illetve jelenség tulajdonságait, és bele tudjuk kalkulálni a kapott mérési eredményekbe. Így akár hang radarral vagy elektromágneses radarokkal is megmérhetjük egy tárgy méreteit a jel visszaverődési idejének megmérésével. 
És/Vagy akár a visszavert jel irányának pontos észlelésével, mert ha az irányszög ismert, a távolság a visszaverődési idő méréséből szintén ismert, akkor egyszerű geometriai számításokkal meghatározható a tárgy pontjai közötti távolság.
 A hétköznapi életben is ezt a mérést elvégezzük, néhány segéd mérce segítségével amikor például egy távoli ponton álló tárgy méretét becsüljük meg a "szemmértékünkkel".

A tárgy és köztünk lévő távolságot a Föld felszínén lévő testek "sorba rakásával", és a méretet az irányszögek különbözetével. Sokszor az ismert tárgyak méreteit automatikusan felhasználjuk a távoli tárgy méretének meghatározására. Mint egy átlagos ember magassága, vagy egy szabványos oszlop mérete.  A gondok akkor kezdődnek, ha a távoli tárgy mozog. Mert nehéz hozzá mérni még a környezetében álló, számunkra ismert méretű tárgyak méretéhez. A tapasztalat szerint minél nagyobb a mozgási sebessége, annál nagyobb az összehasonlítással járó hiba mértéke is.  A mozgás következtében létrejövő összehasonlítási hibának a sebesség függését meghatározva, kapunk egy univerzálisan használható hiba javítási lehetőséget, más néven transzformálhatjuk a mozgás következtében hibásan megmért adatokat az álló környezetünkbe.. 

Azaz hiába van véges terjedési sebessége a mérésben közreműködő jelnek,

miután ismerjük a jel sebesség és a mozgási sebesség arányában létrejövő mérési hiba mértékét minden sebességen, az álló és a mérést segítő jel sebessége közötti teljes sebesség tartományban, ismerjük a javításhoz szükséges függvényt. Így a méréssel kapott hibás adatokat át tudjuk "transzformálni" az álló állapotú mérések világába, azaz a mozgás okozta hiba nélküli "világunkba". 

    Ezt én hiba javításnak, vagy kompenzálásnak nevezném, de volt egy Einstein nevű gondolkodó, aki úgy képzelte, hogy jobb ha erre a mérési hibára felépít egy elmélet rendszert, vagy ahogy a tudósok nevezik, egy fizikai modellt.  Sajnos az a nagy baj, hogy miután minden ismeretünk, filozófiai értelemben csak egy modellje a bennünket körül vevő világnak, sokan úgy képzelik, hogy a modellek ha a világunk jelenségeire részben illenek, azaz a mérési tapasztalatokkal egyező eredményeket IS adnak, akkor bizonyára minden más esetre is érvényesek. Azaz akkor érvényesek az egész világ, minden jelenségére, nem csak a mérési eredményekkel azonos eredményeket produkáló részére. Így a tévedést tovább görgetve, sokan azt is feltételezik, hogy a modellből következő-következtethető jelenségeket a világunkban meg fogjuk találni.  Azaz ha egy modell nem zárja ki, a semminek, a térnek a görbíthetőségét és tetejében sorozatosan a koordináta rendszer osztásainak deformálását, "görbületét" emlegeti, mert nem a sokak számára szokásos derékszögű koordináta rendszerbeli leírást, hanem a Gauss féle görbült koordináta rendszert használja a leíráshoz, akkor ebből sokan úgy vélik, hogy maga az üres tér, az idővel együtt, azaz a "téridő" görbül el az energia, vagy éppen a tömegek kisugározta gravitációs "negatív" energia hatására.  Pedig csak az ábrázolásra használt koordináta rendszer osztásainak sűrűségét befolyásolják ezek az említett hatások, nem pedig a tér és idő tulajdonságait.  Amit még látványosabban mutat az is, hogy ugyanazon tömeg által okozott "téridő görbületen" különféle sebességgel egyszerre áthaladók számára, teljességgel eltérő, akár nagyságrendekkel más és más lesz ugyanazon "téridő görbület".  Pedig ha valóban a téridő görbült volna el a tömeg hatására, akkor mindegyik szemlélő számára azonos mértékűnek kellene lennie a görbületnek.. de nem azonos.  Persze igaz! Minden relatív! Azaz Einstein már az előző művében leszögezte, hogy ugyanaz a jelenség, minden, egymástól eltérő mozgásállapotú megfigyelő számára másként jelenik meg.. Más hosszakkal, más időkkel..  Azaz amivel kezdtem a mozgók leírását, minden egymástól eltérő sebességű megfigyelőhöz a jeltovábbítás sebességének végessége következtében más mértékben torzult mérési eredményt okozó jel érkezik.  Azaz nem a téridő egyedi, minden, egymástól eltérő körülmények között lévő megfigyelő számára,  hanem csak a saját maga által használt mércéi, és ebből következően a kizárólag saját maga által alkalmazott koordináta rendszerének osztásai egyediek..  Azaz a tér sem az idő sem deformálódik, csak a leírására használt mércék, koordináta rendszerek "deformálódnak".  Ebből pedig az következik, hogy bár sokan szeretnének hinni az időutazás, a múlt és a jövő összekuszálásának lehetőségében, de szerencsére erre soha senkinek sem lesz módja.  A nagy távolságú, pillanat alatti utazások, a féregjáratok létének képzetével, szintén nagyon csábító hitet keltenek..  És bár az időutazás is és a féregjáratok létezésének lehetősége is közvetlenül az Einstein féle téridő görbület lehetőségéből következne..

 Sajnos, vagy szerencsére ezek egyike sem lehetséges a fizikai valóságban, mert nem a fizikai valóságnak, hanem a fizikai valóságot nagyon rosszul leíró modellnek a következményei.  Olyan nagyon rettenetesen rosszul leíró modell következményei, amely modell megenged ilyen hatalmas tévedéseket..  Szerencsére mi már tudjuk, hogy a relativitás mint modell nem más, mint a jeltovábbítási sebesség okozta mérési hiba kompenzálására készült függvényeket:  hamisan, félrevezetően, és mondjuk ki: gonosz-csaló módon kitekert félremagyarázására épített csalás. Vegyünk egy egyszerű példát a csalás leleplezésére:

"F, m, a, ß" F erő, m tömeg, a gyorsulás és ß a Lorentz faktor..

 Newton óta tudjuk, hogy F=m0*a összefüggés érvényes, azaz a gyorsításhoz szükséges erő nagysága egyenesen arányos a tömegnek és a gyorsulásnak a nagyságával.  Lorentz méréseiből azt is tudjuk, hogy az erőhatás terjedési sebessége is csak fénysebességű, ezért a helyes erő függvényt:  F = m0*ß*a alakban követi a v/ sebesség növekedését.. azaz a gyorsulást.  Nagy kérdés, hogy ezt a ß-szorzót hova illesszük?

 Einstein szerint m=m0*ß azaz a tömeg növekszik meg...  Szerintem pedig a*ß azaz a tehetetlenség a relativisztikus Doppler hatására okoz növekvő ellenállást és az "m0" tömeg változatlan marad..

Hogyan lehetne eldönteni azt, hogy melyik álláspont a helyes?

 Nagyon egyszerűen! Ha a relatív mozgás v sebességének növekedése az "m" tömeg növekedését okozná, akkor ezzel a gravitáló hatása is növekedne az "m" tömegnek..  Azaz ha Einstein elve érvényes, akkor ha a "v" sebesség közelít a "c" fénysebességhez, akkor az "m" tömegnek végtelen nagy gravitációja lenne..

Nos, a gravitáció, azaz az "m" tömeg súlyereje semennyit sem változik attól, hogy hozzá viszonyítva nagyon nagy v sebességgel, vagy akár c sebességgel mozog-e valami vagy nem mozog.. 

Nincs köze az m tömeg nagyságához a relatív mozgásnak.  Ha most valaki azt mondaná, hogy ne a fény c sebességéhez hasonlítsuk, akkor oké.. hasonlítsuk a fény sebességét 99,999999%-ra megközelítő sebességű elemi részecskékhez..  Miután ilyen részecskék ezrei érnek minden kilogrammunkat, minden percben, a tömegünknek az einsteini elv szerint:  (v=0,99999999c esetén) ß=7072 m=m0*ß=m0*7072 [kg] 

azaz minden kilónk hét tonnát nyomna, akárhányszor elszáll mellettünk egy müon .. amelyhez relatív sebességünk v=0,9999999c Azaz szinte folyton sok ezer tonnásnak kellene lennünk..

 Tehát ebből következik, hogy a relatív sebesség önmagában nem okoz tömeg növekedés, csak tehetetlenség növekedés okoz. 

Na igen, de okoz-e tehetetlenség növekedést?

 Gyorsítsunk F erővel egy testet majd szakítsuk meg a gyorsítást. A test tehetetlenségi pályán halad tovább.. Azaz önmagához viszonyítva áll..  Semmit sem tud a tömege az einsteini állítólagos tömegnövekedésről..

Ezért aztán, ha odakocog mellé egy kisegér és picinyke f erőcskével elkezdi nyomni az m0 azaz a nyugalmi tömeget, akkor  a=f/m0 gyorsulást okoz rajta.. Sőt, még az is teljesen mindegy, hogy ez a gyorsulás és a korábbi gyorsulás iránya milyen mértékben függött össze.. Mert nincs semekkora jelentősége sem..

 A kisegér okozta picinyke a=f/m0 gyorsulás ugyanazon függvényt követi mint bármelyik korábbi F erő okozta a=F/m0 gyorsulás.  Azaz az einsteini tömegnövekedés, kamu.. Az einsteini tehetetlenség növekedés kamu..

 Tehát a függvény m=m0*ß alakban biztosan rossz, hibás helytelen.

Na jó, de akkor csak a másik alak marad az  F=m0* a*ß alak, mert az erőméréssel tudjuk, hogy m0*a*ß együtt ad helyes F erő értéket.  Na de, mi az a*ß értelme? Miért lenne jó ez az alak?

Azt tudjuk, hogy minden test a rá ható változó gyorsulás hatására energiát sugároz ki..  Ezt a jelenséget például elektronokkal .. TV vagy mobil telefon antennákban gyorsításkor létrehozott foton kisugárzás formájában hasznosítjuk. Azaz gyorsulásra kényszerítjük az elektronokat és kisugározzák a TV adást vagy a mobilunkról azt az adást amely eljut a beszélgető partnerünk fülébe.. Ha ellenőrizzük a fentebbi állítást, akkor azt találjuk, hogy minden anyagban van elektron, és minden gyorsulásnak kitett elektron fotonokat sugároz ki..

Ha tovább vizsgálódunk, akkor pedig azt tapasztaljuk, hogy minden elektromos töltéssel rendelkező részecske szintén foton kisugárzással válaszol a rá ható gyorsulásra.. Sőt! Ha még tovább vizsgálódunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a részecskék gyorsulását kizárólag a rájuk ható fotonokkal tudjuk létrehozni.. Azaz minden mozgás vagy foton kisugárzás vagy foton elnyelés következtében jön létre.. Vagyis minden mozgásállapot változást foton elnyelés vagy foton kisugárzás kísér.    A mozgás állapot változás pedig egyben sebesség változást jelent.. Azaz például a nulláról v nagyságúra növekvő sebesség esetén a nulláról
gyök((c+v)/(c-v)) -szeresére növekszik a kisugárzó oldali frekvencia, és ezzel a térben az impulzus és energia sűrűség is..  Vagyis ha elmozdulásra kényszerítünk egy testet, azaz ezzel sok sok részecskét, akkor mindegyikükre a mozgatás irányával szembeni oldalon rel. Doppler okozta impulzus sűrűsödés hat a saját maga által a gyorsulás hatására kisugárzott fotonok visszahatásaként,  a másik azaz a távolodó oldalon pedig szintén a rel.Doppler következtében frekvencia csökkenés és ezzel impulzus és energia sűrűség csökkenés következik be.

 Vagyis miután minden részecske spinnel, azaz perdülettel rendelkezik.. És a perdület bizony centripetális gyorsulás nélkül nem lehetséges,  ezért minden spinnel rendelkező részecske folyamatosan foton sugárzó.. és ebből következően, minden gyorsulás esetében a folyamatosan kisugárzott fotonjaikat a rel.Doppler a térben, időben sűríti és a másik oldalon ritkítja..  Ezen két oldali impulzusok eredőjét képezve megkapjuk azt az impulzust, amellyel minden tömeg szembeszáll a rá ható gyorsító hatással..

 azaz a szembe oldalon m*k*i*gyök((1+(v*c))/(1-(v/c)))

a "hátsó" oldalon pedig m*k*i*gyök((1-(v*c))/(1+(v/c)))

 A két impulzus eredője pedig:

I =m*k*i*( gyök((1+(v*c))/(1-(v/c)))-gyök((1-(v*c))/(1+(v/c)))) ahol k=c/2

azaz egyszerűsítésekkel

 k*( gyök((1+(v*c))/(1-(v/c)))-gyök((1-(v*c))/(1+(v/c)))) = v/gyök(1-(v²/c²))

 azaz mivel ß=1/gyök(1-(v²/c²))

 k*( gyök((1+(v*c))/(1-(v/c)))-gyök((1-(v*c))/(1+(v/c)))) = v*ß

 ahol k=c/2 és a rel. Dopplerek különbözete pedig: (2*v/c)*ß azaz c/2*2*v/c*ß = v*ß

 így I =m*dv*ß impulzus hat ellent dv sebesség változásnak ezért

 a gyorsulás a=dv/dt azaz az erő a rel. Doppler különbözetek hatásaként

 F= m* a*ß

 Vagyis, ismert fizikai mérési tapasztalat szerint, a testek tömegének tehetetlensége a relativisztikus Doppler mértékétől függő időben és térben bekövetkező impulzus "sűrűsödés és ritkulás " következménye.  Azaz ha befejezzük a gyorsítást, akkor a test tömege éppen annyi mint a gyorsítás előtt volt.. Sőt a tehetetlensége sem változik..  Jöhet az a kisegér és a picinyke f erejével létre tudja hozni a Newton függvénye szerinti gyorsulást..

 Na igen! - mondhatnánk.. Minden spinnel együtt jár a centripetális gyorsulás, akkor - mint írtam, - folyamatosan sugároz minden spinnel rendelkező részecske fotonokat.. Viszont ilyen "világítást" nem tapasztalunk! Akkor hol vannak azok a folyamatosan kisugárzott fotonok?  A kérdés nagyon helytálló és jogos is.. Több szempontból is..

 Egyrészt nem "látjuk" ezeket a fotonokat, akkor honnan tudhatjuk, hogy vannak?  

Másrészt ha folyamatosan kisugározza minden spinnel rendelkező részecske, akkor folyamatosan kellene energiát veszíteniük, aminek az lehetne a következménye, hogy előbb vagy utóbb elfogy az energia készletük.

 Nos, igen. Ahhoz valóban nagyon kicsiny lehet az energiája a spin centripetális gyorsulásának hatására kisugárzott fotonoknak, hogy "látható" - érzékelhető hatást váltsanak ki.  Ezért megkülönböztetésül ezeket a fotonokat nevezzük Mikro Energiájú Fotonnak, azaz röviden MEF-nek. Ha viszont a forrást azaz a MEF sugárzó részecskét gyorsulásnak tesszük ki, akkor a folyamatos MEf áram térben és időben a rel.Dopplernek megfelelően
"sűrűsödik" azaz térben is időben jól behatárolható csomagokká formálódik.   Ezeket a MEF csomagokat már érzékeljük. Ezeket a MEF csomagokat nevezzük fotonoknak.

 A logika szerint ha a gyorsulással egyenesen arányos a sűrűsödés mértéke, akkor a fotonok, azaz a MEF sűrítmények energia tartalmának is egyenesen arányosnak kell lennie a gyorsulással. És lőn csoda.. Ha fogunk egy vezetőt (nevezzük antennának), és különféle gyorsulással változó elektromos áramot vezetünk át rajta, akkor a képződött fotonok energiája ténylegesen egyenesen arányosan változik az elektronáramra ható gyorsulással.
Azaz a mérési tapasztalat szerint a Planck által levezetett összefüggés: E=h*f érvényes a MEF sűrűsödésekre.

Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy honnan van mind erre energiája a spinnel rendelkező részecskéknek?

Ez is egyszerű.. Ha egyik spinnel rendelkező részecske sugárzó, akkor az általa kisugárzott MEF előbb vagy utóbb elér egy másik részecskét.  Így a részecskék mindegyike egyben MEF kisugárzóként és egyben MEF elnyelőként egyensúlyi állapotban van-lehet.. Amely egyensúly következtében az energia vesztesége egy-egy részecskének nagyon csekély lehet..  Ha pedig a részecskék gyorsulása következtében létrejövő ME fotonok sűrűsödések azaz az általunk fotonnak nevezett energia csomagok találnak el egy-egy részecskét, akkor sok-sok MEF energiáját kapja a részecske egy adagban.. egy nagyon rövid időszakasz alatt.

Azaz az esetleges energia hiányát automatikusan pótolja a foton energiájának "megvámolásával"..

Miután a jelenleg használt mérő módszereink, műszereink érzékenysége nem tudja kimutatni egy-egy fotonnak azt az energia veszteségét amit a spinnel rendelkező részecske a MEF kisugárzása során fellépő energia veszteségének pótlására elvesz, így sajnos jelenleg nem érzékeljük a fotonoknak az energia csökkenését illetve, esetleges energia növekményét sem. Hogy teljesen pontos legyek, tudunk a fluktuációkról, de ezeket statisztikai valószínűségekkel, vagy éppen virtuális fotonok létével magyarázzuk jelenleg. Ha pedig megemlítettem a virtuális fotonok "létét".. akkor illik hozzá tennem, hogy a ME Fotonok alkalmazása esetén a jelenleg "sántikáló" QED modellünk, is végre két stabil lábra állítható a MEF alkalmazásával.  Szövegesen kifejtve "röviden" ennyi.

 Talán még érdemes azt hozzá tenni, hogy Einstein a ON THE ELECTRODYNAMICS OF MOVING BODIES című művében úgy fogalmazott, hogy azért kell nagyon lassan gyorsítani, azaz nagyon kis gyorsulást alkalmazni, hogy ne legyen energia kisugárzása az elektronnak. 

  Nos, ezzel érdekes módon azt a látszatot keltette, hogy ha egy töltéshordozóra gyorsulás hat, akkor a gyorsulásnak van egy alsó határa amely alatt nem jön létre a foton kisugárzás. Pedig ilyen határról szó sincs. Ő sem definiált ilyen határértéket, és az utódainak sem sikerült ilyen legkisebb még sugárzásra kényszerítő gyorsulás érték definiálása.   Így miután a nulla gyorsulást végtelenül megközelítő gyorsulás értékek esetében is van foton kisugárzás, az így kisugároztatott fotonok energiája szintén végtelenül kicsiny, a mérések nagyságrendje szempontjából elhanyagolhatóan kicsiny, ezért javasolta Einstein a nagyon kis gyorsulással való mozgásállapot változtatást az elméletében kiindulásként. Ez pedig önmagában felveti annak a gondolatnak a lehetőségét is, hogy Einstein is tisztában volt a MEF létének lehetőségével. Nagy kárnak vélem, hogy nem fejtette ki, nem foglalkozott az ebben rejlő lehetőségekkel.  Így meghagyta számomra ezt a jeles lehetőséget.

   Ezúton fejezem ki köszönetemet Albert Einstein, Max Planck és Hendrik Lorentz tudós uraknak!
Az Ő munkásságuk nélkül nem jöhetett volna létre a tömeg tehetetlenségét ennyire egyszerűen megmagyarázó leírásom.

Köszönet Nekik, és hála a fáradozásukért!

    Miért éppen ezen függvényeket alkalmazzuk?

 Amikor össze akarjuk mérni két rendszer mozgását, a legegyszerűbben a fényórával tehetjük meg.

 

   Ez egy elvi szerkezet, amelyben két, egymással párhuzamos, egymáshoz viszonyítva nyugvó tükör között, a tükrök síkjára merőleges irányban c sebességgel pattog a fény egy piciny idő hosszúságú adagja.

   Ha a tükröket összekötő egyenesre, azaz a fény pattogásának útvonalára merőleges irányban v sebességgel mozgó megfigyelőként szemléljük ezt a pattogást, akkor a c sebességet minél jobban megközelíti a v sebesség, amivel elmozdulni látjuk a tükröket, akkor egy-egy visszapattanás helyét a hozzánk kötött koordináta rendszerben mindig v sebességgel eltoltan "odébb" látjuk, még akkor is ha egyszerre két, egymással ellenkező irányba mozgó tükörpárt figyelünk meg:
   Az ábrán alul lévő tükröknél történt felvillanás fénye halad a felső tükrök felé, eközben a tükrök balra és jobbra mozognak hozzánk, mint megfigyelőhöz viszonyítva.  Ha feltételezzük, hogy minden rendszerből megfigyelve ugyanazon a téridőponton van a felvillanás fénye, akkor az út arányok a Lorentz-féle gammát adják eredményül.

   Csak egy nagy baj van ezzel az aránnyal: Csupán a látszólagos sebességek aránya.

Azaz miután a vákuumban haladó fényt nem érzékelhetjük, csak a tükrök relatív helyzeteiből feltételezhetjük, hogy találkozniuk kellett a tükröknek a fénnyel, különben nem verődhetett volna vissza a fény.

   Ezért a tükörtől-tükörig tartó fényút csak feltételezetten "átlós irányú".

Ha pedig a tükrök anyaga kicsit szórja a fényt a visszaverődéskor, akkor megfigyelhető a visszaverődési pont a rendszerünkben.
   Igen ám! De a visszaverődési pontról hozzánk érkező fény frekvenciája a forrás távolodásakori relatív fénysebességnek megfelelően

                   f'=f*gyök((c-v)/(c+v))

és így a relatív fénysebessége a forrás távolodása révén:

                  c'=c*gyök((c-v)/(c+v))

ahol az f a fénynek a hozzánk viszonyítva álló forrásból történő villanáskori frekvenciája.

    Ha pedig azt a f'' frekvenciát nézzük, amit a forrásánál nyugvó műszerrel f frekvenciájúnak mérnek, és v sebességgel elhaladva pont "előttünk" villantva, indult felénk,

akkor  frekvenciája v=0,8c esetében f"=f*0,6 értékű, azaz a haladási irányra merőleges látszólagos d sebességének és a c sebességnek a 1/ß=d/c hányadosa által meghatározott értékű.  Hogyan kaphatjuk meg a látszólagos d sebesség kihagyásával ezt az arányt, közvetlenül a c és v sebességekből?
   Miután az ábrán láthatóan a "c",  "v", és "d" sebességekkel időegység alatt megtett utak aránya azonos a sebességek arányával, és ez egy derékszögű háromszög oldalainak arányával megegyezik:  c²=d²+v²  ahonnan:

   d=gyök(c²-v²), így az 1/ß = d/c arány:

  1/γ=gyök(c²-v²)/c=

  1/γ=gyök((c²-v²)/c²)=

  1/γ=gyök((c²/c²-v²/c²)=

  1/γ=gyök((1-v²/c²)  =>

  γ=1/gyök((1-v²/c²)
  azaz a Lorentz-transzformációban alkalmazott gamma függvény reciproka szerint változik a "pont merőleges" irányban kisugárzott f frekvenciájú fény detektálási frekvenciája.  f"=f/γ=f*gyök((1-v²/c²)

   Azaz amint a távolodó tükrökről érkező fény frekvenciájánál a Doppler-effektus függvénynek a gammával módosított, úgynevezett Relativisztikus Doppler-effektus értékének megfelelően alakult a detektált frekvencia a relatív mozgás következtében, ugyanúgy a merőleges esetben mérhető  f"=f/γ=f*gyök((1-v²/c²)  frekvencia változásból következően szintén úgy számolandó a relatív fénysebesség értéke: 

    c'=c/γ=c*1/gyök((1-v²/c²)  és természetesen egyben c'=c/γ=c*d/c=d

 Azaz a "valós" és a "látszólagos" fénysebesség elnevezéseknek nincs logikai értelme, miután minden rendszerben az ott nyugvó forrástól távolodó fény sebességére igaz az állandó c=  299 792 458 m/s  fénysebesség,  és a megfigyelőhöz relatívan v sebességgel mozgó forrásból érkező fény sebessége minden esetben  c-től eltérő értékű c' relatív fénysebesség. 

    A relatív fénysebesség alkalmazásának következményei.

   Nyilvánvaló az is, hogy ha mérjük egy adott forrásból érkező fény frekvenciáját és az ismert  c=f*λ függvény helyett a  c'=f*λ sebességet helyettesítjük be,  akkor λ=c'/f  függvény, közvetlenül képezi a forrásnál mérhető hullámhossz értékét.      Azaz ez azt mutatja, hogy a fizikai valóságban nincs se rövidülés, nincs idődilatáció sem. Miután ezek a látszatok, csak a relatív c és v sebességek összemérhetőségéből fakadó torzulás okozta látszatok.  Ennek demonstrálására a fényóra mintájára készítsünk "jelórát", amelyben a jel terjedési sebességet tetszőleges állandó sebességű jelhordozóval biztosítunk!  Ekkor ugyanúgy megkapjuk a gamma függvényét, hanggal, gyalogos futárral, teknősbékával, mint jelhordozókkal. 
   Sőt! A relatív sebesség amint közelíti a jelhordozó sebességét, azaz a jel terjedési sebességét, ugyanazon gamma értékeket kapjuk, és ezzel ugyanazon transzformációkat, mint a fény esetében.  Hogy mennyire igaz az, hogy Einstein, Lorentz csupán a fény terjedési sebességéből adódó látszatot írták le, a fényóra mintájára, általánosítva "jelórára" levezetem a jel továbbítási sebességnek és a relatív mozgás sebességének viszonyából kialakuló jeltorzítási tényezőt, azaz Lorentz gammáját, Einstein ßétáját. 
    A fényóra és ezzel a jelóra működése: Két, egymással párhuzamos tükör között, a tükrök síkjára merőleges irányban fény (jel) pattog a tükrök között. Az ehhez a fényórához (jelórához) relatív sebességgel mozgó megfigyelése szerint a mozgó tükrök között pattogó fény (jel) oda-vissza útján, nem egy tengelyen, hanem egymással szöget bezáró tengelyeken haladónak látszik. Ahol a tengelyek között bezárt szög a relatív sebesség függvénye a lentebb leírtak szerint.

    A posztulátum ilyetén alakul: a jel terjedési sebessége minden forráshoz és minden megfigyelőhöz relatívan ugyanazon állandó értékű. (itt jelölve: Z)

    A jel a forrástól izotropikusan, azaz minden irányban azonos relatív sebességgel terjed a forrás rendszerében, és szintén izotropikus relatív terjedési sebességűnek tekintjük a megfigyelőhöz relatívan is.

     A mérés (megfigyelés) során a  jeltovábbítási sebesség legyen Z, és a mozgást végző relatív sebessége K, akkor egységnyi idő alatt z és k távolságokat tesznek meg.

    Ezzel az arányításukhoz R relatív jeltovábbítási sebességhez tartozó r távolsággal képzett derékszögű háromszög oldalainak aránya:

    z²=r²+k² és Z²=R²+K²

    innen a jeltovábbítás relatív sebessége R²=Z²-K² összefüggésből következően:

     R=gyök(Z²-K²)

     a jel torzulásának mértéke pedig ß=Z/R=1/(R/Z)

     R/Z=gyök(Z²-K²)/Z azaz

     R/Z=gyök((Z²-K²)/Z²) azaz

     R/Z=gyök(Z²/Z² - K²/Z²) azaz

     R/Z=gyök(1 - K²/Z²) ezt behelyettesítve Z/R=1/(R/Z) függvényébe

     Z/R= 1/gyök(1 - K²/Z²)

     amennyiben a mozgás sebességét v-vel jelöljük, akkor K helyére v-t kell helyettesíteni ekkor a torzulás mértékét:

     ß=Z/R= 1/gyök(1 - v²/Z²) függvény adja

    amennyiben a jel továbbítás Z sebessége a h hangsebesség, a Z helyébe h  helyettesítendő, így a jeltorzulás mértékét:

    ß=h/R= 1/gyök(1 - v²/h²) függvény adja

    abban az esetben ha a jel továbbítását a c sebességű fény végzi,  Z helyébe c-t kell helyettesíteni a jeltorzulás mértékét meghatározó függvényben:

    ekkor   ß=c/R= 1/gyök(1 - v²/c²) függvényt kapjuk.

     amennyiben a jeltorzulási arányt ß-val jelöljük akkor  
   ß=c/R= 1/gyök(1 - v²/c²) függvényt, vagy röviden      ß= 1/gyök(1 - v²/c²) függvényt kapjuk.

     Azaz a Lorentz transzformáció gammájával azonos alakú függvényt  ßétával jelölten, ahogyan 1905-ben:

    ON THE ELECTRODYNAMICS OF MOVING BODIES
    By A. Einstein
    June 30, 1905
    Albert Einstein jelölte a cikk 3. §-ának végén  (Forrás: http://www.fourmilab.ch/etexts/einstein/specrel/www/ )

     Mint látható, ez szimpla vektoralgebrai következmény. Azaz bármekkora a méréshez felhasználható jel sebessége, az ezt a sebességet megközelítő sebességű relatív mozgások esetében, a jel által továbbított látvány rövidülést mutat.
    Az elején tett alapfelvetések (posztulátumok) értelmében, pedig a méréssel kapott rövidüléshez dilatálódó idő tartozik az ismert függvények alkalmazása esetén.
    Ez a bemutatási mód, lehetővé teszi az iskolai (egyetemi) demonstrációk elkészítését tetszőleges jelátviteli sebességű, akár teknősbéka felhasználásával.

    A kapott mérési eredmények önmagukért beszélnek.

 A méréshez használt jel, esetünkben a fény sebességéből és a mozgás relatív sebességéből képzett (Lorentz-nél  gamma, Einsteinnél béta) ß= 1/gyök(1 - v²/c²) függvény
csupán a c, d és v sebességek alkotta vektor háromszög arányait képezi le, amit az is jól mutat, hogy 
ß= 1/gyök(1 - v²/c²) = 1/sin(arccos(v/c)) = 1/cos(arcsin(v/c)) egyszerű trigonometriai összefüggés képezi ezt az arányítást.

Mi az értelme ennek az arányításnak?

     Az az értelme, hogy két, egymáshoz relatívan mozgó egyike sem fektethet mérőrudat a másikhoz annak érdekében, hogy a másik hosszát megmérje.  Ezáltal minden hossz és távolság mérést kizárólag ß arányú hibával lehetséges elvégezni. Azaz amíg a mérésnél használt jel, esetünkben a fény vagy a hang a mérendő tárgyról a mérést végzőhöz eljut, a mérés tárgya elmozdul az álló test méréséhez viszonyítva mindig ß arányú mérési hibát okozva.  Tehát nem azért mérhető rövidebbnek egy távolság, egy méret mert kontrahálódott volna, hanem azért mert a ß arányú mérési hibával  ß mértékével rövidebbnek mérjük, mérhetjük.

 

Rendszeres Élő kerekasztal beszélgetés indítását tervezem.

  Talán a legegyszerűbb a skype-on megoldani "konferencia" üzemben.

Ezen ötlettel kapcsolatban várom a véleményeket.

 

6

 5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 3

"Túl tömény" ahogy írni szoktam erről a témáról.  Akkor talán itt és most elkezdem a "szöveges" leírást..

 Mint kísérleti tapasztalatból tudjuk, a távoli tárgyakról akkor szerzünk tudomást, ha valamilyen jelhordozó jelenség, mint a hang vagy a fény hírt hoz róluk.  Ezzel a jelhordozó jelenség a megfigyelés részesévé válik a tulajdonságai által. Hiszen minden jelhordozónak van saját sebessége, térbeli és időbeli eloszlása, kiváltó oka, jellemző energia sűrűsége és változási sebessége.  Ezért ha egy távoli, hozzánk viszonyítva álló tárgy méretét szeretnénk meghatározni, akkor ha eléggé türelmesek vagyunk és van például a tárgy és köztünk olyan közeg amelyben a jel terjedhet, akkor megmérhetjük ezt a hosszot akár két zsinórral is, mint jeltovábbító eszközökkel.. Vagy akár egyetlen zsinórral is, mint mércével, ha közvetlenül a távoli tárgy mellett akad egy segítőnk aki a zsinórt-a mércét - odailleszti a távoli tárgy "nevezetes" pontjaihoz. Természetesen lehet a mérce anyagi hullám is, mint a hang, vagy anyagtalan energia csomag mint a fény. Csak az a fontos a pontos méréshez, hogy ismerjük a méréshez felhasznált "eszköz" illetve jelenség tulajdonságait, és bele tudjuk kalkulálni a kapott mérési eredményekbe.  Így akár hang radarral vagy elektromágneses radarokkal is megmérhetjük egy tárgy méreteit a jel visszaverődési idejének megmérésével.  És/Vagy akár a visszavert jel irányának pontos észlelésével, mert ha az irányszög ismert, a távolság a visszaverődési idő méréséből szintén ismert, akkor egyszerű geometriai számításokkal meghatározható a tárgy pontjai közötti távolság..  A hétköznapi életben is ezt a mérést elvégezzük, néhány segéd mérce segítségével amikor például egy távoli ponton álló tárgy méretét becsüljük meg a "szemmértékünkkel". A tárgy és köztünk lévő távolságot a Föld felszínén lévő testek "sorba rakásával", és a méretet az irányszögek különbözetével. Sokszor az ismert tárgyak méreteit automatikusan felhasználjuk a távoli tárgy méretének meghatározására.  Mint egy átlagos ember magassága, vagy egy szabványos oszlop mérete. 
A gondok akkor kezdődnek, ha a távoli tárgy mozog. Mert nehéz hozzá mérni még a környezetében álló, számunkra ismert méretű tárgyak méretéhez.

A tapasztalat szerint minél nagyobb a mozgási sebessége, annál nagyobb az összehasonlítással járó hiba mértéke is. A mozgás következtében létrejövő összehasonlítási hibának a sebesség függését meghatározva, kapunk egy univerzálisan használható hiba javítási lehetőséget, más néven transzformálhatjuk a mozgás következtében hibásan megmért adatokat az álló környezetünkbe.. Azaz hiába van véges terjedési sebessége a mérésben közreműködő jelnek, miután ismerjük a jel sebesség és a mozgási sebesség arányában létrejövő mérési hiba mértékét minden sebességen, az álló és a mérést segítő jel sebessége közötti teljes sebesség tartományban, ismerjük a javításhoz szükséges függvényt. 

Így a méréssel kapott hibás adatokat át tudjuk "transzformálni" az álló állapotú mérések világába, azaz a mozgás okozta hiba nélküli "világunkba".  Ezt én hiba javításnak, vagy kompenzálásnak nevezném, de volt egy Einstein nevű gondolkodó, aki úgy képzelte, hogy jobb ha erre a mérési hibára felépít egy elmélet rendszert, vagy ahogy a tudósok nevezik, egy fizikai modellt. 

Sajnos az a nagy baj, hogy miután minden ismeretünk, filozófiai értelemben csak egy modellje a bennünket körül vevő világnak, sokan úgy képzelik, hogy a modellek ha a világunk jelenségeire részben illenek, azaz a mérési tapasztalatokkal egyező eredményeket IS adnak, akkor bizonyára minden más esetre is érvényesek. Azaz akkor érvényesek az egész világ, minden jelenségére, nem csak a mérési eredményekkel azonos eredményeket produkáló részére.  Így a tévedést tovább görgetve, sokan azt is feltételezik, hogy a modellből következő-következtethető jelenségeket a világunkban meg fogjuk találni.  Azaz ha egy modell nem zárja ki, a semminek, a térnek a görbíthetőségét és tetejében sorozatosan a koordináta rendszer osztásainak deformálását, "görbületét" emlegeti, mert nem a sokak számára szokásos derékszögű koordináta rendszerbeli leírást, hanem a Gauss féle görbült koordináta rendszert használja a leíráshoz,

akkor ebből sokan úgy vélik, hogy maga az üres tér, az idővel együtt, azaz a "téridő" görbül el az energia, vagy éppen a tömegek kisugározta gravitációs "negatív" energia hatására.  Pedig csak az ábrázolásra használt koordináta rendszer osztásainak sűrűségét befolyásolják ezek az említett hatások, nem pedig a tér és idő tulajdonságait.  Amit még látványosabban mutat az is, hogy ugyanazon tömeg által okozott "téridő görbületen" különféle sebességgel egyszerre áthaladók számára,  teljességgel eltérő, akár nagyságrendekkel más és más lesz ugyanazon "téridő görbület".  Pedig ha valóban a téridő görbült volna el a tömeg hatására, akkor mindegyik szemlélő számára azonos mértékűnek kellene lennie a görbületnek.. de nem azonos.  Persze igaz! Minden relatív! Azaz Einstein már az előző művében leszögezte, hogy ugyanaz a jelenség, minden, egymástól eltérő mozgásállapotú megfigyelő számára másként jelenik meg.. Más hosszakkal, más időkkel.. 

Azaz amivel kezdtem a mozgók leírását, minden egymástól eltérő sebességű megfigyelőhöz a jeltovábbítás sebességének végessége következtében más mértékben torzult mérési eredményt okozó jel érkezik.  Azaz nem a téridő egyedi, minden, egymástól eltérő körülmények között lévő megfigyelő számára,  hanem csak a saját maga által használt mércéi, és ebből következően a kizárólag saját maga által alkalmazott koordináta rendszerének osztásai egyediek..

 Azaz a tér sem az idő sem deformálódik, csak a leírására használt mércék, koordináta rendszerek "deformálódnak".  Ebből pedig az következik, hogy bár sokan szeretnének hinni az időutazás, a múlt és a jövő összekuszálásának lehetőségében, de szerencsére erre soha senkinek sem lesz módja.  A nagy távolságú, pillanat alatti utazások, a féregjáratok létének képzetével, szintén nagyon csábító hitet keltenek..  És bár az időutazás is és a féregjáratok létezésének lehetősége is közvetlenül az Einstein féle téridő görbület lehetőségéből következne..  Sajnos, vagy szerencsére ezek egyike sem lehetséges a fizikai valóságban, mert nem a fizikai valóságnak, hanem a fizikai valóságot nagyon rosszul leíró modellnek a következményei.  Olyan nagyon rettenetesen rosszul leíró modell következményei, amely modell megenged ilyen hatalmas tévedéseket..
Szerencsére mi már tudjuk, hogy a relativitás mint modell nem más, mint a jeltovábbítási sebesség okozta mérési hiba kompenzálására készült függvényeket: hamisan, félrevezetően, és mondjuk ki: gonosz-csaló módon kitekert félremagyarázására épített csalás. 

Vegyünk egy egyszerű példát a csalás leleplezésére:

 "F, m, a, ß" F erő, m tömeg, a gyorsulás és ß a Lorentz faktor..

 Newton óta tudjuk, hogy F=m*a összefüggés érvényes, azaz a gyorsításhoz szükséges erő nagysága egyenesen arányos a tömegnek és a gyorsulásnak a nagyságával.
Lorentz méréseiből azt is tudjuk, hogy az erőhatás terjedési sebessége is csak fénysebességű, ezért a helyes erő függvényt: 
F = m0*ß*a alakban követi a v/ sebesség növekedését.. azaz a gyorsulást.

Nagy kérdés, hogy ezt a ß-szorzót hova illesszük?

Einstein szerint m=m0*ß azaz a tömeg növekszik meg...

Szerintem pedig a*ß azaz a tehetetlenség a relativisztikus Doppler hatására okoz növekvő ellenállást és az "m0" tömeg változatlan marad..

Hogyan lehetne eldönteni azt, hogy melyik álláspont a helyes?

Nagyon egyszerűen! Ha a relatív mozgás v sebességének növekedése az "m" tömeg növekedését okozná, akkor ezzel a gravitáló hatása is növekedne az "m" tömegnek.. Azaz ha Einstein elve érvényes, akkor ha a "v" sebesség közelít a "c" fénysebességhez, akkor az "m" tömegnek végtelen nagy gravitációja lenne.. 

Nos, a gravitáció, azaz az "m" tömeg súlyereje semennyit sem változik attól, hogy hozzá viszonyítva nagyon nagy v sebességgel, vagy akár c sebességgel mozog-e valami vagy nem mozog.. 

Nincs köze az m tömeg nagyságához a relatív mozgásnak.

 Ha most valaki azt mondaná, hogy ne a fény c sebességéhez hasonlítsuk, akkor oké.. hasonlítsuk a fény sebességét 99,999999%-ra megközelítő sebességű elemi részecskékhez..   Miután ilyen részecskék ezrei érnek minden kilogrammunkat, minden percben, a tömegünknek az einsteini elv szerint: 

(v=0,99999999c esetén) ß=7072 m=m0*ß=m0*7072 [kg]

 azaz minden kilónk hét tonnát nyomna, akárhányszor elszáll mellettünk egy müon .. amelyhez relatív sebességünk v=0,9999999c Azaz szinte folyton sok ezer tonnásnak kellene lennünk..  Tehát ebből következik, hogy a relatív sebesség önmagában nem okoz tömeg növekedés, csak tehetetlenség növekedés okozhatna.

 Na igen, de okoz-e tehetetlenség növekedést? 

 Gyorsítsunk F erővel egy testet majd szakítsuk meg a gyorsítást.

A test tehetetlenségi pályán halad tovább.. Azaz önmagához viszonyítva áll..  Semmit sem tud a tömege az einsteini állítólagos tömegnövekedésről.. Ezért aztán, ha odakocog mellé egy kisegér és picinyke f erőcskével elkezdi nyomni az m0 azaz a nyugalmi tömeget, akkor   a=f/m0 gyorsulást okoz rajta.. Sőt, még az is teljesen mindegy, hogy ez a gyorsulás és a korábbi gyorsulás iránya milyen mértékben függött össze..

Mert nincs semekkora jelentősége sem..

 A kisegér okozta picinyke a=f/m0 gyorsulás ugyanazon függvényt követi mint bármelyik korábbi F erő okozta a=F/m0 gyorsulás.  Azaz az einsteini tömegnövekedés, kamu.. Az einsteini tehetetlenség növekedés kamu..  Tehát a függvény m=m0*ß alakban biztosan rossz, hibás helytelen, és elvetendő..

Na jó, de akkor csak a másik alak marad az   F=m0* a*ß alak, mert az erőméréssel tudjuk, hogy m0*a*ß együtt ad helyes F erő értéket. Na de, mi az a*ß értelme? Miért lenne jó ez az alak?

 Azt tudjuk, hogy minden test a rá ható gyorsulás hatására energiát sugároz ki.. Ezt a jelenséget például elektronokkal .. TV vagy mobil telefon antennákban gyorsításkor létrehozott foton kisugárzás formájában hasznosítjuk.  Azaz gyorsulásra kényszerítjük az elektronokat és kisugározzák a TV adást vagy a mobilunkról azt az adást amely eljut a beszélgető partnerünk fülébe..  Ha ellenőrizzük a fentebbi állítást, akkor azt találjuk, hogy minden anyagban van elektron, és minden gyorsulásnak kitett elektron fotonokat sugároz ki.. Ha tovább vizsgálódunk, akkor pedig azt tapasztaljuk, hogy minden elektromos töltéssel rendelkező részecske szintén foton kisugárzással válaszol a rá ható gyorsulásra.. 

Sőt! Ha még tovább vizsgálódunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a részecskék gyorsulását kizárólag a rájuk ható fotonokkal tudjuk létrehozni.. Azaz minden mozgás vagy foton kisugárzás vagy foton elnyelés következtében jön létre.. Vagyis minden mozgásállapot változást foton elnyelés vagy foton kisugárzás kísér.  A mozgás állapot változás pedig egyben sebesség változást jelent.. Azaz például a nulláról v nagyságúra növekvő sebesség esetén a nulláról gyök((c+v)/(c-v)) -szeresére növekszik a kisugárzó oldali frekvencia, és ezzel a térben az impulzus és energia sűrűség is..  Vagyis ha elmozdulásra kényszerítünk egy testet, azaz ezzel sok sok részecskét, akkor mindegyikükre a mozgatás irányával szembeni oldalon

rel. Doppler okozta impulzus sűrűsödés hat a saját maga által a gyorsulás hatására kisugárzott fotonok visszahatásaként,

 a másik azaz a távolodó oldalon pedig szintén a rel.Doppler következtében frekvencia csökkenés és ezzel impulzus és energia sűrűség csökkenés következik be. Vagyis miután minden részecske spinnel, azaz perdülettel rendelkezik.. És a perdület bizony centripetális gyorsulás nélkül nem lehetséges,  ezért minden spinnel rendelkező részecske folyamatosan foton sugárzó.. és ebből következően, minden gyorsulás esetében a folyamatosan kisugárzott fotonjaikat a rel.Doppler a térben, időben sűríti és a másik oldalon ritkítja..  Ezen két oldali impulzusok eredőjét képezve megkapjuk azt az impulzust, amellyel minden tömeg szembeszáll a rá ható gyorsító hatással..

azaz a szembe oldalon m*k*i*gyök((1+(v*c))/(1-(v/c)))

a "hátsó" oldalon pedig m*k*i*gyök((1-(v*c))/(1+(v/c)))

 A két impulzus eredője pedig:

I =m*k*i*( gyök((1+(v*c))/(1-(v/c)))-gyök((1-(v*c))/(1+(v/c)))) ahol k=c/2

azaz egyszerűsítésekkel  k*( gyök((1+(v*c))/(1-(v/c)))-gyök((1-(v*c))/(1+(v/c)))) = v/gyök(1-(v²/c²))

 azaz mivel ß=1/gyök(1-(v²/c²))

 k*( gyök((1+(v*c))/(1-(v/c)))-gyök((1-(v*c))/(1+(v/c)))) = v*ß

ahol k=c/2 és a rel. Dopplerek különbözete pedig: (2*v/c)*ß azaz c/2*2*v/c*ß = v*ß

így I =m*dv*ß impulzus hat ellent dv sebesség változásnak ezért  a gyorsulás a=dv/dt azaz az erő a rel. Doppler különbözetek hatásaként  F= m* a*ß

 Vagyis, ismert fizikai mérési tapasztalat szerint, a testek tömegének tehetetlensége a relativisztikus Doppler mértékétől függő időben és térben bekövetkező impulzus "sűrűsödés és ritkulás " következménye.

   Azaz ha befejezzük a gyorsítást, akkor a test tömege éppen annyi mint a gyorsítás előtt volt.. Sőt a tehetetlensége sem változik.. Jöhet az a kisegér és a picinyke f erejével létre tudja hozni a Newton függvénye szerinti gyorsulást..  Na igen! - mondhatnánk.. Minden spinnel együtt jár a centripetális gyorsulás, akkor - mint írtam, - folyamatosan sugároz minden spinnel rendelkező részecske fotonokat..

Viszont ilyen "világítást" nem tapasztalunk! Akkor hol vannak azok a folyamatosan kisugárzott fotonok? 

A kérdés nagyon helytálló és jogos is.. Több szempontból is..  Egyrészt nem "látjuk" ezeket a fotonokat, akkor honnan tudhatjuk, hogy vannak?  Másrészt ha folyamatosan kisugározza minden spinnel rendelkező részecske, akkor folyamatosan kellene energiát veszíteniük, aminek az lehetne a következménye, hogy előbb vagy utóbb elfogy az energia készletük.  Nos, igen. Ahhoz valóban nagyon kicsiny lehet az energiája a spin centripetális gyorsulásának hatására kisugárzott fotonoknak, hogy "látható" - érzékelhető hatást váltsanak ki. 
Ezért megkülönböztetésül ezeket a fotonokat nevezzük Mikro Energiájú Fotonnak, azaz röviden MEF-nek.

  Ha viszont a forrást azaz a MEF sugárzó részecskét gyorsulásnak tesszük ki, akkor a folyamatos MEF áram térben és időben a rel.Dopplernek megfelelően "sűrűsödik" azaz térben is időben jól behatárolható csomagokká formálódik.  Ezeket a MEF csomagokat már érzékeljük. Ezeket a MEF csomagokat nevezzük fotonoknak. A logika szerint ha a gyorsulással egyenesen arányos a sűrűsödés mértéke, akkor a fotonok, azaz a MEF sűrítmények energia tartalmának is egyenesen arányosnak kell lennie a gyorsulással.
És lőn csoda.. Ha fogunk egy vezetőt (nevezzük antennának), és különféle gyorsulással változó elektromos áramot vezetünk át rajta, akkor a képződött fotonok energiája ténylegesen egyenesen arányosan változik az elektronáramra ható gyorsulással.

 Azaz a mérési tapasztalat szerint a Planck által levezetett összefüggés: E=h*f érvényes a MEF sűrűsödésekre. Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy honnan van mind erre energiája a spinnel rendelkező részecskéknek?
   Nos, egyszerű.. Ha egyik spinnel rendelkező részecske sugárzó, akkor az általa kisugárzott MEF előbb vagy utóbb elér egy másik részecskét.   Így a részecskék mindegyike egyben MEF kisugárzóként és egyben MEF elnyelőként egyensúlyi állapotban van-lehet.. Amely egyensúly következtében az energia vesztesége egy-egy részecskének nagyon csekély lehet.. 
    Ha pedig a részecskék gyorsulása következtében létrejövő ME fotonok sűrűsödések azaz az általunk fotonnak nevezett energia csomagok találnak el egy-egy részecskét, akkor sok-sok MEF energiáját kapja a részecske egy adagban.. egy nagyon rövid időszakasz alatt.

 Azaz az esetleges energia hiányát automatikusan pótolhatja a foton energiájának "megvámolásával".. Miután a jelenleg használt mérő módszereink, műszereink érzékenysége nem tudja kimutatni egy-egy fotonnak azt az energia veszteségét amit a spinnel rendelkező részecske a MEF kisugárzása során fellépő energia veszteségének pótlására elvesz, így sajnos jelenleg nem érzékeljük a fotonoknak az energia csökkenését illetve, esetleges energia növekményét sem.   Hogy teljesen pontos legyek, tudunk a fluktuációkról, de ezeket statisztikai valószínűségekkel, vagy éppen virtuális fotonok létével magyarázzuk jelenleg.
    Ha pedig megemlítettem a virtuális fotonok "létét".. akkor illik hozzá tennem, hogy a ME Fotonok alkalmazása esetén a jelenleg "sántikáló" QED modellünk, is végre két stabil lábra állítható a MEF alkalmazásával.

 Szövegesen kifejtve "röviden" ennyi.

 Talán még érdemes azt hozzá tenni, hogy Einstein a ON THE ELECTRODYNAMICS OF MOVING BODIES

  című művében úgy fogalmazott, hogy azért kell nagyon lassan gyorsítani, azaz nagyon kis gyorsulást alkalmazni, hogy ne legyen energia kisugárzása az elektronnak.
   Nos, ezzel érdekes módon azt a látszatot keltette, hogy ha egy töltéshordozóra gyorsulás hat, akkor a gyorsulásnak van egy alsó határa amely alatt nem jön létre a foton kisugárzás.

 Pedig ilyen határról szó sincs. Ő sem definiált ilyen határértéket, és az utódainak sem sikerült ilyen legkisebb még sugárzásra kényszerítő gyorsulás érték definiálása.

    Így miután a nulla gyorsulást végtelenül megközelítő gyorsulás értékek esetében is van foton kisugárzás, az így kisugároztatott fotonok energiája szintén végtelenül kicsiny, a mérések nagyságrendje szempontjából elhanyagolhatóan kicsiny, ezért javasolta Einstein a nagyon kis gyorsulással való mozgásállapot változtatást az elméletében kiindulásként.

   Ez pedig önmagában felveti annak a gondolatnak a lehetőségét is, hogy Einstein is tisztában volt a MEF létének lehetőségével.  Nagy kárnak vélem, hogy nem fejtette ki, nem foglalkozott az ebben rejlő lehetőségekkel. 

Így meghagyta számomra ezt a jeles lehetőséget.

 Köszönöm Albert Einstein!

 

A KöMal fórum a középiskolásoknak szóló, középiskolai matematikai és fizikai ismeretek népszerűsítését célzó kiadvány "háttér" -fóruma.

Moderátora szerint:

A "Meddig taníthatók a téves elvek?" című témát törlöm. Gézoo jogait végleg megvonom.

A KöMaL fórumnak nem feladata, és nem célja, hogy egy (N+1)-edik helyet biztosítson tudományos színezetű tév- és rögeszmék terjesztésére.

Utolsó három napjának bejegyzéseit-beszélgetéseit kitörlő moderátor vélhetően nagy bosszúságára az internet megőrizte az utókor számára.

 Látható, hogy a moderátor alapvető ismerethiányban szenved. Korrektségnek nyomokban sem mutatta jeleit.

  A trollkodó, szándékos sértő, offtopic írások elkövetőit: Solaris és Csillagász urakat nem tiltotta ki, szabályzat sértő hozzászólásaikat többszöri kérés ellenére sem törölte a moderátor.

 Aki nem hiszi olvassa saját szemével:

[241] Solaris        2013-02-02 13:03:40

"Már akkor törölni kellett volna a topikot, amikor ezt a pofátlan címet kapta."

 

Teljes mértékben egyet értek veled.

Előzmény: [238] vogel, 2013-02-02 10:55:26

[240] Solaris         2013-02-02 13:02:26

 

Úgy gondolom, hogy a trollfizika, vagy a gézufizika nem tudomány és nem is a KöMal fórumra való. Ebbéli meggyőződésemet már olvashattad, s nem tilos ennek hangot adni. A többi a Moderátorok dolga és nem tiéd.

Előzmény: [236] w, 2013-02-02 10:01:59

[239] Gézoo         2013-02-02 11:04:34

 

"Nagy kár, hogy a "téves elvekkel" rendelkező fizikusok már nem tudják a csavaros észjárásodat követni. "

 

A probléma csak az, hogy amit leírtam, az a 10.-es fizika első fejezetében a "Hőtanban" leírt, tanított tananyag.

 

Azok akik ezt a tananyagot nem tudják követni, vagy nem tanulták, és ezért biztosan nem lehetnek fizikusok, vagy szándékosan tagadják az ismeretét. Azt már találgatni sem merem, hogy ez utóbbi esetben milyenek a szándékaik.

 

Nyilván hasonlóak a "Már akkor törölni kellett volna a topikot, amikor ezt a pofátlan címet kapta." - véleményt írók szándékaihoz.

Előzmény: [238] vogel, 2013-02-02 10:55:26

[238] vogel           2013-02-02 10:55:26

 

"Nagy kár, hogy ezt a kérdést nem tudta megválaszolni a kérdezettek egyike sem."

 

Nagy kár, hogy a "téves elvekkel" rendelkező fizikusok már nem tudják a csavaros észjárásodat követni.

 

Már akkor törölni kellett volna a topikot, amikor ezt a pofátlan címet kapta.

Előzmény: [237] Gézoo, 2013-02-02 10:09:58

[237] Gézoo         2013-02-02 10:09:58

 

Miután Alma sajnálatos módon nem kívánt válaszolni a feltett kérdésekre, így lássuk a helyes válaszokat.

 

"hogyan kerül át az egyik részecske energiája a másik részecskére? "

 

Amikor egy részecskének kinetikai energiáját említjük, akkor lendületében a három szabadsági fokkal jellemzetten, valamint a perdületében a további két szabadsági fokkal jellemzetten tárolt mozgási energiát értjük alatta.

 

Azaz egy-egy részecske lendületében T Kelvin fokon átlagosan f=3 így E=f*(1/2)*k*T [J] energia tárolódik, a perdületében pedig, egy atomos részecske esetén ff=0, két atomos esetén ff=2, és három vagy több atomos esetében ff=3 forgástengely révén E=ff*(1/2)*k*T energia lehet tárolva.

 

Vagyis összességében f=3+ff értéke felveheti a 3,5,6 érték valamelyikét, ezzel az egy részecskére jutó átlagos kinetikai energia nagysága részecskénként E=f*(1/2)*k*T

 

A nagyobb E energia készlet, nagyobb sebességű mozgást vagy mozgást és forgást jelent.

 

Miután a részecskék között a Coulomb erők hatnak, így a gyorsabban mozgó szabad mozgását akadályozza a közelében lévő kisebb sebességű részecske Coulomb kölcsönhatásával.

 

Így a gyorsabb mozgású a saját energia készletének felhasználásával gyorsítási munkát végez az "útjába került" lassabb mozgású részecskén.

 

Ennek a munkavégzésnek a mértékével csökken a mozgási energia készlete, azaz lassul.

 

A kiinduláskor lassabb részecskén pedig gyorsítási munkát végeztek, azaz ezzel a mozgási energia készlete növekedett, ezáltal a mozgási sebessége is megnőtt.

 

Ilyen egyszerű az adandó válasz. Nagy kár, hogy ezt a kérdést nem tudta megválaszolni a kérdezettek egyike sem.

Előzmény: [188] Gézoo, 2013-01-31 19:05:19

[236] w  2013-02-02 10:01:59

 

Kérlek, hagyjátok abba. Gézoo-nak sajátos tudományművelése a saját dolga, és nem a Te feladatod ezt bírálni. Már egy ideje zajlik a vita acsarkodás, egyikőtök sem engedett álláspontjából, és előrejelezhetően nem is fog. Minden újabb kritikus hozzászólásod egyre több Gézoo-féle fizikamagyarázatot von maga után, nagy szerepet játszol abban, hogy a fórumot "zsúfolásig megtölti" az általad nevezett "szeméttel". Mindketten ugyanannyira vagytok trollok, és remélem, csak egymással szemben lesztek azok.

 

"A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelező lista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy egyéb módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét." (Wikipédia)

 

Mindkét fél provokatív hozzászólásokkal szolgált. Erőszakosan egymás ellen ingerlő hozzászólásokat írtatok. Viszont célotok nem az volt, hogy más felhasználokat idegeljetek, csak személyeskedő acsarkodás volt. Eleve nem volt valami jó ez a téma, úgyhogy nem igazán lehetetlenítettétek el a témában való eszmecserét.

 

Remélem, abbahagyjátok.

Előzmény: [235] Solaris, 2013-02-02 01:28:27

[235] Solaris         2013-02-02 01:28:27

 

Trollfizika és trollgeometria gézu előadásában. Nem elég neked a saját blogjaidat zsúfolásig megtölteni szeméttel?

Előzmény: [231] Gézoo, 2013-02-01 17:43:25

[234] Solaris         2013-02-02 01:23:28

 

Tőled eddig csak értékes hozzászólásokat olvastam. Úgy gondolom, nem te vagy az, akinek be kell itt fejeznie a publikálást.

Előzmény: [232] Alma, 2013-02-01 23:11:35

[233] Gézoo         2013-02-01 23:39:56

 

Rettenetesen sajnálom, hogy ennyire nem volt érthető a számodra a külön neked készített magyarázatom. Ezért úgy vélem, csak helyeselni tudom a döntésedet.

Előzmény: [232] Alma, 2013-02-01 23:11:35

[232] Alma           2013-02-01 23:11:35

 

Ez a topik valóban szánalmas, és méltatlan a Kömal fórumhoz. Nem írok ide többet.

[231] Gézoo         2013-02-01 17:43:25

 

"Fizikai ismeretembe nem tökéletesen passzoltak bele a gondolatmeneteid."

 

Ennek örülök. Éppen az a topic lényege, hogy a tanult ismeretek más, eltérő gondolatmenetekkel is szemlélhetők.

 

Itt van például a kör származtatása. Egy síkon O pont és É pont között húzott r jelű egyenesre merőlegest állítunk É pontban. Majd ezt a merőleges egyenest elnevezzük érintőnek és v sebességgel P pontot mozgatunk rajta úgy, hogy a P-O egyenest tekintjük az r sugár irányával egybevágónak.

 

Ekkor azt tapasztaljuk, hogy az O-P távolság a=v2/r gyorsulással növekszik.

 

Ha pedig ugyanekkora -a=(-1/r)*v2 gyorsulással az O-P egyenesen O irányába vr sebességgel elmozdítjuk a P pontot, akkor állandó r sugarú körívet fut be a P pont O középpont körül.

 

Nyilván ez a magyarázat sem olyan ahogyan te eddig olvashattad, tanultad. Pedig a fizikai valóságban a tehetetlenségi, egyenes vonalú pályán haladó testek mindegyike ugyanezen a=v2/r gyorsulással távolodna az O ponttól, ha pontosan akkora de ellentétes irányú a gyorsulásra nem kényszerítenénk F erő segítségével.

 

Tehát most sem láthattál mást, mint ugyanazt amit megszokhattál, annak a "tükörképeként" írtam le a körmozgást.

Előzmény: [230] Zine, 2013-02-01 17:29:37

[230] Zine             2013-02-01 17:29:37

 

Nem vagyok fizikus; és nem is szeretnék ebben a vitában részt venni. Fizikai ismeretembe nem tökéletesen passzoltak bele a gondolatmeneteid. Ami a "szökkenést" illeti, egyedül ez a megnevezés volt új számomra (igenis bármikor előkerülhet egy másodrendű gyorsulás középiskolában, és elő is kerül), úgyhogy felőlem beszélhetünk a gyorsulás gyorsulásának gyorsulásának a gyorsulásáról is, amit ha valaki szeretne hívhat akár "rángatásnak" is, ahogy tetszik. Nekem mindegy. Ha egyszer deriválható a függvény és nem 0 a derivált, akkor nem 0 a derivált...

Előzmény: [229] Gézoo, 2013-02-01 17:14:25

[229] Gézoo         2013-02-01 17:14:25

 

Esetleg a szökkenés fogalma számodra is újdonság?

 

Vagy talán a sugár irányú sebességgel van gondod?

 

Ne kelljen találgatnom! Jó lenne ha kifejtenéd miért írtad azt amit.

Előzmény: [227] Zine, 2013-02-01 16:23:43

[228] Gézoo         2013-02-01 16:34:24

 

"A sértés szándéka nélkül mondom, de én úgy gondoltam, hogy valahogy a Stefan-Boltzmann-törvénytől kezdve. "

 

Mi a problémád a Stefan-Boltzmann-törvény idézésével?

Előzmény: [227] Zine, 2013-02-01 16:23:43

[227] Zine             2013-02-01 16:23:43

 

A sértés szándéka nélkül mondom, de én úgy gondoltam, hogy valahogy a Stefan-Boltzmann-törvénytől kezdve.

Előzmény: [226] Gézoo, 2013-02-01 16:18:22

[226] Gézoo         2013-02-01 16:18:22

 

Én is nagyon remélem!

Előzmény: [225] Zine, 2013-02-01 16:12:35

[225] Zine             2013-02-01 16:12:35

 

Meglehetősen szórakoztató ezt olvasni, de ez már tényleg csak személyeskedés és trollkodás; remélem egy moderátor kitörli az egészet.

[224] Gézoo         2013-02-01 16:08:52

 

Továbbra is csak személyeskedéssel trollkodsz.

 

Ne személyeskedj! Ne trollkodj!

Előzmény: [223] Solaris, 2013-02-01 15:34:19

[223] Solaris         2013-02-01 15:34:19

 

Mikor tanultál meg angolul gézu? Mint az köztudomású, egy mukkot sem értesz angolul. :)

Előzmény: [213] Gézoo, 2013-02-01 14:02:30

[222] Solaris         2013-02-01 15:31:34

 

Át kellene nevezni ezt a topikot. Gézu hetet - havat, tücsköt - bogarat összehord és ezt fizikának képzeli. Lehetne a topik címe Trollfizika gézu előadásában.

Előzmény: [218] csillagász, 2013-02-01 14:35:32

[221] Solaris         2013-02-01 15:25:39

 

"centripetális sebesség" egyenletes körmozgásnál. Ez most gézufizika, vagy sima trollfizika?

Előzmény: [215] Gézoo, 2013-02-01 14:14:13

[220] Solaris         2013-02-01 15:23:01

 

Volnál szives a hozzászólás számával együtt idézni gézu?

Előzmény: [213] Gézoo, 2013-02-01 14:02:30

[219] Gézoo         2013-02-01 14:37:19

 

Ne trollkodj!

Előzmény: [218] csillagász, 2013-02-01 14:35:32

[218] csillagász    2013-02-01 14:35:32

 

Semmi baj, gézu. Odatesszük ezt is az energiamegsemmisítő géped mellé.

Előzmény: [217] Gézoo, 2013-02-01 14:25:01

[217] Gézoo         2013-02-01 14:25:01

 

Tehát a logikailag egymásból következő mondatok sorát írtam le.

 

Te pedig a trollkodásod érdekében, még az írásjelek jelentéséről sem vettél tudomást. A mondatok tartalmából pedig semmit sem vettél figyelembe.

 

Ne trollkodj! Ne személyeskedj! Ne sértegess!

Előzmény: [216] csillagász, 2013-02-01 14:21:27

 

Ha a témához hozzá kíván szólni, először regisztrálnia kell magát.     

[216] csillagász    2013-02-01 14:21:27

 

Tehát összefüggéstelenül írsz egymás után mondatokat, de legalább írásjelekkel elválasztod őket :)))

Előzmény: [215] Gézoo, 2013-02-01 14:14:13

[215] Gézoo         2013-02-01 14:14:13

 

"a gyorsulás és az idő szerinti INTEGRÁLJA közül csak a gyorsulás létezne, az idő szerinti INTEGRÁLJA már nem lenne létező"

 

A kiemelt mondatrész jelentése:

 

A körmozgásnál a centripetális gyorsulás idő szerinti integrálja a centripetális sebesség.

 

A másik kiemelt idézet: "Pedig ebben az esetben sincs másról szó, mint magáról a szökkenésről. "

 

jelentése pedig:

 

Minden változó gyorsulás így a változó irányú gyorsulás neve: szökkenés.

 

Felhívom a figyelmedet az írásjelek jelentésére! A mondat végi pont jelentése az, hogy a pontnál befejeződik a mondat és ezért a pont után új mondat kezdődik!

Előzmény: [214] csillagász, 2013-02-01 14:08:43

[214] csillagász    2013-02-01 14:08:43

 

" a körmozgást is hamisan tárgyaljuk, úgy mintha a gyorsulás és az idő szerinti INTEGRÁLJA közül csak a gyorsulás létezne, az idő szerinti INTEGRÁLJA már nem lenne létező. Pedig ebben az esetben sincs másról szó, mint magáról a szökkenésről. "

 

Szerinted ki írta ezt, gézu?

Előzmény: [213] Gézoo, 2013-02-01 14:02:30

[213] Gézoo         2013-02-01 14:02:30

 

Állítottad többszörösen, hogy a szökkenést, más szóval a "rándulás" fogalmát, azaz a gyorsulás idő szerinti deriváltjának fogalmát nem ismered. Értelmetlennek tartod.

 

Angolul: en.wikipedia.org/wiki/Jerk(physics) oldalakon megtalálod.

 

Úgy a fizika mint a mérnöki gyakorlat ismeri és használja ezt a fogalmat.

 

Minden ezzel a kérdéssel kapcsolatos megnyilvánulásod a tények tükrében tisztán trollkodás.

Előzmény: [212] Solaris, 2013-02-01 13:42:31

[212] Solaris         2013-02-01 13:42:31

 

Úgy gondolom, nem sértő, ha érdeklődöm a gézufizika iránt és elvárom a válaszaidat "szökkenés" ügyben, továbbá várom, hogy igazold, miszerint az egyenletes körmozgást végző testnek van radiális sebessége, azaz elvégezd az általad emlegetett radiális gyorsulás integrálását idő szerint erre az esetre. Ne, elég kijelenteni egy gézufizikai alapelvet, de igazolni is kellene, nemde? Ha neked ez sértés, az legyen az egyéni szociális problémád.

Előzmény: [211] Gézoo, 2013-02-01 13:33:50

[211] Gézoo         2013-02-01 13:33:50

 

A sértő, személyeskedő kinyilatkoztatásokat hagyd abba!

Előzmény: [210] Solaris, 2013-02-01 13:31:14

[210] Solaris         2013-02-01 13:31:14

 

Úgy látszik, nem tudjuk meg a gézufizika legfontosabb elveit. A próféta csak kinyilatkoztat, s utána néma csönd, pedig milyen érdekes lenne az egyenletes körmozgást végző test sugárirányú sebességének az integrálja a szökkenésről nem is beszélve.

 

Nem tudom milyen alapon kritizál "téves tanítási elveket" az olyan, aki maga sincs tisztában a dolgokkal és azt sem értem, hogy miért kell ezt megengedni éppen itt?

[209] Gézoo         2013-02-01 11:51:06

 

Sértő, személyeskedésed itt semmit sem ér. Ne trollkodj!

Előzmény: [208] Solaris, 2013-02-01 11:24:18

[208] Solaris         2013-02-01 11:24:18

 

Ha troltt kívánsz látni, akkor nézz a tükörbe gézu. Hol vannak az érdemi válaszok a gézufizika szerint? Remélem, nincs olyan iskolaigazgató, aki téged katedrára engedne.

Előzmény: [207] Gézoo, 2013-02-01 10:43:39

[207] Gézoo         2013-02-01 10:43:39

 

Ne sértegess, ne trollkodj!

Előzmény: [206] Solaris, 2013-02-01 10:41:59

[206] Solaris         2013-02-01 10:41:59

 

Ne akarj itt rendész lenni gézu. Inkább tanuld meg az analízist és a fizikát, vagy fejtsd ki, hogy az "időmúlási sebességek deriváltja az energia" a gézufizika szerint. Tanuljunk mi is. :)

Előzmény: [204] Gézoo, 2013-02-01 10:37:45

[205] Solaris         2013-02-01 10:39:49

 

Tegyük fel, hogy egy test idő - gyorsulás függvénye akárhányszor differenciálható, pld. a = exp t. Szerinted mit jelent pld. e függvény negyedik, vagy akárhányadik deriváltja?

Előzmény: [202] Gézoo, 2013-02-01 10:33:09

[204] Gézoo         2013-02-01 10:37:45

 

Ne trollkodj.

Előzmény: [203] Solaris, 2013-02-01 10:35:33

[203] Solaris         2013-02-01 10:35:33

 

Ne beszélj mellé! Fogj neki szépen és számold csak ki az integrált. :)

Előzmény: [202] Gézoo, 2013-02-01 10:33:09

[202] Gézoo         2013-02-01 10:33:09

 

Kedves Csillagász solaris!

 

A sugár irányú gyorsulás integrálja idő szerint sugár irányú sebesség.

 

Ezt a tényt vitatók egyike sem értette meg sem a sebesség, sem a gyorsulás fogalmát.

 

Aki pedig még csak hallani sem hallott a szökkenés fogalmáról, az jobban tenné ha szép csendben megjegyezné azt ami itt olvasott és

 

nem sértegetne!

 

Egyébként sem értem, hogy a sértegetőket miért nem tiltotta ki a moderátor?

[201] Solaris         2013-02-01 10:32:05

 

"A sugár irányú gyorsulást úgy tárgyaljuk, mint ha ennek a gyorsulásnak az idő szerinti integrálja azaz a sugár irányú sebesség nem létezne."

 

No, akkor itt egy példa:

 

Mozogjon egy test állandó 1m/s kerületi sebességgel 1m sugarú körpályán. Légy szíves kiszámítani a gézu-féle fizika szerint a szökkenést és a test radiális gyorsulásának idő szerinti integrálját és add meg a radiális sebességet!

Előzmény: [196] Gézoo, 2013-02-01 09:54:28

[200] csillagász    2013-02-01 10:27:06

 

Nem kevertem össze semmit, szó szerint idéztem, amit másfél órával ezelőtt írtál. Becsüld meg inkább, hogy kaptál itt egy karantént, ahová öntheted a hülyeségeidet.

Előzmény: [198] Gézoo, 2013-02-01 10:17:51

[199] Solaris         2013-02-01 10:25:51

 

"Ha már szóba került, érdemes kiemelni azt is, hogy bár a mozgások leírásánál sokat emlegetjük a gyorsulásokat is, de a gyorsulás idő szerinti deriváltját azaz a szökkenést szinte meg sem említik a tananyagok."

 

Nagyszerű ez a gézu fizika. Nem biológusnak készültél és a szöcskéknél cseréltél pályát?

 

"Pedig már egy körmozgás sem létezhetne a szökkenés fogalmának ismerete és alkalmazása nélkül."

 

A körmozgás akkor is létezik, ha senkinek nem lenne róla fogalma.

 

"Ezért aztán a körmozgást is hamisan tárgyaljuk, úgy mintha a gyorsulás és az idő szerinti integrálja közül csak a gyorsulás létezne, az idő szerinti integrálja már nem lenne létező. Pedig ebben az esetben sincs másról szó, mint magáról a szökkenésről. Ezzel mérnökök, tanárok generációit nevelte fel hibás alapfogalmakkal az oktatásunk."

 

Miután szerinted az egyenletes körmozgást végző testnek van sugárirányú sebessége, nyilván hibás az oktatás, mert ezt a nagy jelentőségű gézu tételt nem tanítják. Nem értem, minek hordasz össze hetet - havat! Mi lenne, ha csak azzal foglalkoznál, amihez értesz is? Esetleg alkalmazd a szökkenést és szökkenj át más fórumra.

Előzmény: [192] Gézoo, 2013-02-01 08:53:52

[198] Gézoo         2013-02-01 10:17:51

 

Téged idézve úgy szó szerint mint ahogyan te keverted össze az én mondataimat:

 

"Szó szerint idéztem," "a saját mondataidat sem érted,""amit írtál."

 

Inkább ne trollkodj!

 

Jegyezd meg amit leírtam. A sebességről, a gyorsulásról, a szökkenésről. Minden további kötözködésed csak újabb trollkodásod lenne.

Előzmény: [197] csillagász, 2013-02-01 09:59:36

[197] csillagász    2013-02-01 09:59:36

 

Szó szerint idéztem, amit írtál.

 

Ha a saját mondataidat sem érted, az nem az én problémám, pimaszkodással pedig nem javítasz a helyzeteden....

Előzmény: [196] Gézoo, 2013-02-01 09:54:28

[196] Gézoo         2013-02-01 09:54:28

 

Nyilván két mondat értelmetlenné vált a számodra ha nem, vagy csak részben olvastad el őket.

 

Próbáld megjegyezni azt, hogy a szökkenés az a gyorsulásnak az idő szerinti deriváltja. (Pont.) Ez egy gondolat.

 

Egy másik mondat után következő harmadik mondat:

 

"Ezért aztán a körmozgást is hamisan tárgyaljuk, úgy mintha a gyorsulás és az idő szerinti integrálja közül csak a gyorsulás létezne, az idő szerinti integrálja már nem lenne létező."

 

Ennek a mondatnak a jelentése pedig az, hogy:

 

A sugár irányú gyorsulást úgy tárgyaljuk, mint ha ennek a gyorsulásnak az idő szerinti integrálja azaz a sugár irányú sebesség nem létezne.

 

Egyébként a diszlexia nevű betegség gyógyítható... keress fel egy szakembert mielőbb!

Előzmény: [195] csillagász, 2013-02-01 09:36:02

[195] csillagász    2013-02-01 09:36:02

 

Nagyon figyeltem, szó szerint ezeket írtad:

 

" de a gyorsulás idő szerinti deriváltját azaz a szökkenést szinte meg sem említik a tananyagok."

 

...

 

"mintha a gyorsulás és az idő szerinti integrálja közül csak a gyorsulás létezne, az idő szerinti integrálja már nem lenne létező. Pedig ebben az esetben sincs másról szó, mint magáról a szökkenésről. "

 

Töredelmesen bevallom, hogy ezekről az "alapismeretekről" valóban nem hallottam eddig még, de a gézufizikával soha nem is foglalkoztam.

Előzmény: [194] Gézoo, 2013-02-01 09:20:29

[194] Gézoo         2013-02-01 09:20:29

 

Figyelj jobban!

 

A sebesség idő szerinti deriváltja a gyorsulás, a gyorsulás idő szerinti deriváltja a szökkenés,

 

a szökkenés idő szerinti integrálja a gyorsulás, a gyorsulás idő szerinti integrálja a sebesség.

 

Ne keverd össze!

 

Egyébként pedig ezek nem a "Gézoo fizika" részei, hanem alapismeretek amikről nyilván eddig még nem hallottál.

Előzmény: [193] csillagász, 2013-02-01 09:13:44

[193] csillagász    2013-02-01 09:13:44

 

A gézufizika újabb fogalmával lettünk gazdagabbak. Ez a szökkenés, amely a gyorsulás idő szerinti deriváltja és integrálja egyszerre.

 

Bámulatos, hol tart már a tudomány :)))))

Előzmény: [192] Gézoo, 2013-02-01 08:53:52

[192] Gézoo         2013-02-01 08:53:52

 

Ha már szóba került, érdemes kiemelni azt is, hogy bár a mozgások leírásánál sokat emlegetjük a gyorsulásokat is, de a gyorsulás idő szerinti deriváltját azaz a szökkenést szinte meg sem említik a tananyagok.

 

Pedig már egy körmozgás sem létezhetne a szökkenés fogalmának ismerete és alkalmazása nélkül.

 

Ezért aztán a körmozgást is hamisan tárgyaljuk, úgy mintha a gyorsulás és az idő szerinti integrálja közül csak a gyorsulás létezne, az idő szerinti integrálja már nem lenne létező. Pedig ebben az esetben sincs másról szó, mint magáról a szökkenésről. Ezzel mérnökök, tanárok generációit nevelte fel hibás alapfogalmakkal az oktatásunk.

 

               

[191] Gézoo         2013-02-01 08:38:12

 

Az a szép a fizikában, hogy sok mindenről elegendő ha a hatások függvényeit ismerjük, kiszámolhatjuk belőle a hatások nagyságát. Például a tejfölös mákospite szabadesését a Hold gravitációjában sem mérte meg senki sem, de hála Newton és Galilei munkásságának, pontosan ki tudjuk számítani a gyorsulását pillanatról pillanatra.

 

"a H2 molekula alapállapoti rezgésében a rezgési energia miért nem sugárzódik szét Bremsstrahlunggal"

 

Na látod ez az! Egy újabb rosszul tanított és ezáltal terjesztett tévhit. Nem a gyorsuló töltés sugároz. Sőt a gyorsuló töltésnek semmi oka sincs a sugárzásra!

 

A sugárzás nem a gyorsulás mértékével, hanem a differenciáljával arányos. Vagyis a szökkenés mértékével. "? Klasszikusan tudjuk, hogy a gyorsuló töltés sugároz, energiát veszít."

 

Majdnem így van, tapasztalatból tudjuk mérhető, számítható nagysággal veszít energiát a változó gyorsulású töltés.

 

Na de mennyit? És a sugárzásának ideje alatt kap-e többet a környezetétől?

 

Ugyanis amikor egyik veszít azaz kisugároz energiát, az a környezetében lévők számára sugárzó, és ezzel energia forrás.

 

" Miért nem esnek be az elektronok a magokba?"

 

A kör,- vagy bármilyen zárt pályán vonszolt test miért is tartja feszesen a vontató zsinórt? Olyat se tudsz mondani a kvantummechanika szerint, hogy adott \overline{x} helyen van egy \overline{p} impulzusú elektron.

 

Pontosan fogalmaztál: "a kvantummechanika szerint"

 

Ebből mi következik? Talán az, hogy nem megmondható? Nem az! Csupán az, hogy a "a kvantummechanika szerint" nem megmondható.

 

Egyébként pedig a hidrogén atomok, atomos esetben is sugároznak, amikor a mag körül szaladgáló 1836-szor kisebb elektron kölcsönhatása folyton változó irányba mozdítja el a magot és ezzel a két részecske közösen új pályát képez a mag és az elektron számára.

 

Ugyanis még atomi méretekben is idő kell a hatások terjedéséhez.

Előzmény: [190] Alma, 2013-02-01 05:26:53

[190] Alma           2013-02-01 05:26:53

 

Az a baj, hogy a kvantummechanika törvényeit teljesen semmibe veszed, és ellenőrizhetetlen állításokat teszel. Senki nem mérte még ki, hogy a proton gyorsulása mennyi az idő függvényében. A mikrovilágban nehéz ilyen állításokat tenni. Olyat se tudsz mondani a kvantummechanika szerint, hogy adott \overline{x} helyen van egy \overline{p} impulzusú elektron.

 

A klasszikus tárgyalás tárgyalás lehetetlenségét illusztrálva megkérdem:

 

a H2 molekula alapállapoti rezgésében a rezgési energia miért nem sugárzódik szét Bremsstrahlunggal? Klasszikusan tudjuk, hogy a gyorsuló töltés sugároz, energiát veszít. Miért nem esnek be az elektronok a magokba?

Előzmény: [188] Gézoo, 2013-01-31 19:05:19

[188] Gézoo         2013-01-31 19:05:19

 

Na már közeledünk! Tehát egy hidrogén molekulában az 1,6e-19 C töltésű protonok azon idő alatt amikor éppen nincs köztük elektron, a = 2e19m/s2 gyorsulással távolodnak egymástól, amikor pedig éppen kettőjük között halad át az egyik elektron akkor ezen picinyke ideig  4e19m/s2 gyorsulással közelednek egymás felé. Vagyis miután két elektron egyike mindig "külső" másika belső helyen halad, a két proton ilyen gyorsulásokkal rezeg a közös "tömegközéppontjuk" két oldalán. Természetesen ezt a mozgást mind az éppen külső, mint a belső pályán haladó elektronok mozgása is követi.

 

Vagyis vannak olyan időpillanatok amikor hol az egyik proton, hol a másik proton töltése "látszik ki", szimultánban azon helyzetekkel. Amikor valamely az oldalon a proton töltése "látszott ki", a környezetében lévő "távolabbi" elektronokra vonzó hatást gyakorolt, majd pillanat múltán az odaérkező elektron negatív töltése elfedi a proton töltésének hatását és kb. 40 pm távolsággal közelebbről taszítja a szomszédos atomok elektronfelhőit. Vagyis amíg egy hidrogén molekulán belüli távolságokon a Coulomb erők az elektronokra a 1,6e23m/s2 gyorsulások keltésével hatnak, addig a távolabbi atomok elektronfelhőire valamint protonjaira már tized milliméter távolságról csak 6e12-szer kisebb erővel.

 

Egyetlen milliméterrel távolabbról pedig csipán század akkora erővel. (6e-14)

 

Azaz a távolság függvényében a részecskék között átadható kinetikai energia nagysága határozza meg a "forróság" mértékét.

 

Vagyis a részecskék közötti energia átadásban elsősorban a Coulomb erők nagyságai a mérvadóak a "kontaktusok" esetében.

 

A termikus sugárzás, mint kísérő jelenség akkor képződik, amikor a két szomszédos atom pm nagyságrendű távolságon kényszeríti gyorsulás megváltozásra egymás elektronjait.

 

Természetesen miután mindkét energia átadás alapja ugyanaz az egy-egy atomra jutó kinetikai energia nagysága,

 

így a hősugárzásra is és a "kontakt" hőátadásra is érvényes a Kelvin fokban mért hőmérsékletek negyedik hatványainak arányából következő eredő.

 

Összefoglalva elmondható, hogy minden részecske csak a saját energia készletének nagyságától függő mértékben hathat a környezetére Coulomb erővel és foton kisugárzással, ezért két részecske közötti hőtranszfer nagysága és különbözetük iránya ezen energia szintek különbözete által meghatározott.

 

Eddig meg vagyunk. Na de hogyan kerül át az egyik részecske energiája a másik részecskére?

 

Ugyanis a hűtésnél azt tapasztaljuk, hogy a meleg testben a részecskék mozgása lassul, miközben a "felmelegített" részecskék mozgása gyorsul.

 

Mitől lassulnak a "lehűtendő" részecskék és mi okozza a hűtő közeg részecskéinek gyorsulását?

Előzmény: [186] Alma, 2013-01-31 18:24:10

[186] Alma           2013-01-31 18:24:10

 

"Vagy arról is szólhatnál, hogy szerinted két atom között miként, milyen mechanizmus szerint adódik át a mozgási energia."

 

Természetesen végső soron minden kölcsönhatás a 4 elemi kölcsönhatás valamelyikének eredménye. Így két atom közti kölcsönhatás elektromos jellegű (főként), és fotonokon keresztül zajlik, de a probléma komplexitása miatt közelítéseket kell tenni, és számos klasszikus közelítés jól leírja a jelenségeket. A fonon kvázirészecske fogalma maga is egy közelítés, de ezek nélkül nem tudod megmagyarázni, miért éget meg a radiátor, ha hozzáérsz. Ilyen klasszikus képek nélkül nem tudod megmondani mi a különbség a "hozzáérek" és a "nem érek hozzá" között.

 

"Esetleg arról, hogy milyen ismert összefüggés van az atomok mozgási energiái és az atomok halmazainak hőmérsékletei között?"

 

Klasszikusan minden szabadsági fokra \frac{1}{2}kT energia jut T hőmérsékleten.

Előzmény: [180] Gézoo, 2013-01-31 17:29:15

[185] csillagász    2013-01-31 18:11:19

 

Soha, sehol nem tanították így másodikban, ez egészen biztos.

[183] csillagász    2013-01-31 17:42:46

 

" Amikor én voltam másodikos, akkoriban még úgy tanították nekünk, hogy két test közötti hőtranszfer nagysága a Kelvin fokban mért hőmérsékleteik negyedik hatványainak különbözetével arányos, iránya pedig a különbözet előjelével meghatározott. "

 

Nem hiszem, hogy nagyot tévednék, ha azt gondolnám, hogy ezt senki sem hiszi el neked.

Előzmény: [175] Gézoo, 2013-01-31 13:23:46

[182] Gézoo         2013-01-31 17:41:58

 

Maradjunk a konkrét kérdésnél. Adva van két proton és két elektron. Időben változó helyeken.

 

Hogyan, miért hatnak egymásra?

Előzmény: [181] Alma, 2013-01-31 17:32:57

[181] Alma           2013-01-31 17:32:57

 

"Na ez az elméleted sehogyan sem érvényes az általad említett radiátoros esetre. "

 

Ha hozzáérsz a radiátorhoz, nem égeti meg a kezed? Ott nincs hővezetés?

 

Hidrogénmolekulát, illetve egyéb molekulákat Born-Oppenheimer közelítéssel szokták megoldani. A magokat klasszikusan, míg a két elektron kvantumosan szokás kezelni. Először adott magtávolságra extremalizálják az energiafunckcionált valamilyen közelítéssel. Így ismert lesz a magtávolság függvényében a potenciális energia. A magokat klasszikus tömegpontként kezelve ki lehet számolni ebből a molekula vibrációs spektrumát.

 

Hogy mit csinál a harmonikusan rezgő mozgást végző részecske??? Fonont sugároz??? A fonon rácsban lévő atomok kollektív mozgása, rácsrezgés. Hogy tud ilyet sugározni egy harmonikus oszcillátor? Mivel nem mondtad meg milyen részecske mozog milyen harmonikus erőtérben, nem fogom tudni megmondani, sugároz-e fotont. Semleges részecskék nem lépnek kölcsönhatásba az elektromágneses térrel, töltöttek igen. Töltött rezgő részecske bocsáthat ki fotont, és ezáltal kerülhet más rezgő állapotba.

Előzmény: [179] Gézoo, 2013-01-31 17:12:58

[180] Gézoo         2013-01-31 17:29:15

 

Vagy arról is szólhatnál, hogy szerinted két atom között miként, milyen mechanizmus szerint adódik át a mozgási energia. Esetleg arról, hogy milyen ismert összefüggés van az atomok mozgási energiái és az atomok halmazainak hőmérsékletei között?

 

Na jó, igaz. Ezekhez a válaszokhoz összefüggéseiben kellene látni a képet. Az összefüggések felismeréséhez pedig az alapokat kellene ismerni. Ilyen szemszögből nézve nagyon nem mindegy az, hogy mit " teljesen felesleges egy kvantumelméletből következő törvényt bedobni 10. osztályban." és mit nem.

 

Ami pedig a "bedobást" illeti kétlem azt, hogy bármit szabadna "bedobni". Az egyik szakközépiskola 9. osztályosainak készült könyv elején Pauli-féle tilalmi elvre úgy hivatkozik a magyarázat, hogy előtte se az elektronszerkezettel, se a Pauli-féle elvvel sem foglalkozott a tananyag. Az ilyen és más hasonló "bedobásoktól" teljesen követhetetlenné, értelmetlenné válnak a magyarázatok.

Előzmény: [178] Alma, 2013-01-31 16:45:39

[179] Gézoo         2013-01-31 17:12:58

 

"Ezzel ellentétben én azt mondom hőátadás máshogy is lehet, hővezetéssel."... Na ez az elméleted sehogyan sem érvényes az általad említett radiátoros esetre.

 

Tudnál mondani egy helyes lehetőséget?

 

Mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy hogyan mozog egy hidrogén molekulában a négy jelen lévő részecske?

 

Persze folytathatnád azzal is, hogy miért nem sugároz se fotont sem fonont a harmonikus rezgő mozgást végző részecske?

Előzmény: [178] Alma, 2013-01-31 16:45:39

[178] Alma           2013-01-31 16:45:39

 

Ha az energia megmarad, akkor a kisugárzott energia adott térszögben független attól, hogy milyen távolságban nézed. Nagyobb távolságban persze nagyobb felület kell ahhoz, hogy a térszöget lefedd.

 

Ha éppen nem érsz hozzá a radiátorhoz, illetve ha éppen igen, akkor azzal a radiátor egyik pontjára sem változik az, hogy mekkora a tested által kitakart térszög. Így, ha ilyen sugárzási elmélet közölne csak hőt, akkor a két esetben a testedet lényegében ugyanakkora hő éri.

 

A tapasztalat szerint ha éppen hozzáérsz a radiátorhoz, az fáj, ha meg éppen nem, az meg nem fáj. Ez ellentmond az elméletednek.

 

Ezzel ellentétben én azt mondom hőátadás máshogy is lehet, hővezetéssel. A melegebb testben az atomok / molekulák, amik rácsot alkotnak, jobban rezegnek. A rácsrezgések elemi kvantuma a fonon. Ha két test összeér, akkor a két test "érintkező" molekulái / atomjai meg tudják rezgetni egymást, fonon tud az egyikből (statisztikusan a melegebből) a másikba (statisztikusan a hidegebbe) menni. A hőmérséklet illetve a fononsűrűség kiegyenlítődik. A radiátor persze máshogy is fűt, érintkezik a levegővel, gerjeszti a levegőmolekulák rezgését/forgását is, beindul egy konvekció ennek hatására.

Előzmény: [174] Gézoo, 2013-01-31 13:14:16

[175] Gézoo         2013-01-31 13:23:46

 

Persze igaz, hogy új idők, új definíciók. Amikor én voltam másodikos, akkoriban még úgy tanították nekünk, hogy két test közötti hőtranszfer nagysága a Kelvin fokban mért hőmérsékleteik negyedik hatványainak különbözetével arányos, iránya pedig a különbözet előjelével meghatározott.

 

Nyilván akkoriban még úgy gondolták, hogy ez a definíció korrektebben fogalmazza meg a történéseket egy másodikos kisdiák számára. Látom számodra már nincs kivetnivaló a többszörösen hibás definícióban.

Előzmény: [173] Alma, 2013-01-31 13:05:11

[174] Gézoo         2013-01-31 13:14:16

 

Na látod ez az!

 

Miért éget a radiátor akkor ha a kezed és a radiátor lemeze között a lehető legkisebb a távolság és miért nem akkor ha végtelen nagy a távolság?

 

Hogyan adják át a radiátor atomjai a kezedben lévő atomoknak a hőenergiájukat?

 

Azt írod, nem sugárzással. Oké. Ismerve az atomok szerkezetét, és állítod nem sugárzással, akkor mivel és hogyan?

Előzmény: [173] Alma, 2013-01-31 13:05:11

[173] Alma           2013-01-31 13:05:11

 

Stefan-Boltzmann törvénnyel magyarázod a hővezetést? Azt magyarázd meg kérlek, hogy miért éget a radiátor, ha hozzáérsz, és miért nem, ha 1 mm-re tartod a kezed tőle?

 

Szerintem az általad idézett állítás helytálló, semmi probléma nincs vele. A termalizáció egy klasszikus jelenség, teljesen felesleges egy kvantumelméletből következő törvényt bedobni 10. osztályban.

Előzmény: [171] Gézoo, 2013-01-31 10:43:07

[172] Gézoo         2013-01-31 11:00:26

 

Ha még azt is hozzátesszük, hogy a két-két részecske közötti kölcsönhatások tárgyalásakor sok esetben szóba sem kerül a részecskéket alkotó elektronok-protonok Coulomb erőinek hatása. Vagy például az sem, hogy hogyan mozog akárcsak két hidrogén atommag a hidrogén molekulában. Akkor be kell látnunk azt is, hogy levegőben lógó fogalmakkal tömjük a csemeték fejét.

 

Ezek után kicsit sem csoda az, hogy picit sem tartják érdekesnek, értelmesnek a tananyagot.

 

Aztán az érdeklődőbbek eljönnek ide is. Na és mit tapasztalnak?

 

Többek között azt, hogy azon személyt aki az ilyen gigászi hibákra felhívja a figyelmet már a kérdéseiért kitiltják az ilyen fórumokról.

 

Valaki azt írta levélben, hogy ne csodálkozzak ilyenen, ellenérdekeltek a tudás terjesztésében az olyanok akik a kitiltásban részt vettek. Ezen alaposan elcsodálkoztam. Itt? A középiskolásoknak szóló és a fejléc szerint a tanulást, a tudás megszerzését segítő oldalon lehet olyan aki ellenérdekelt lehetne?

 

Nos, a tény az tény: Egy hetes eltiltást adtak a fórum moderátorai a kérdéseimért cserébe. Ez már önmagában bizonyító erejű.

Előzmény: [171] Gézoo, 2013-01-31 10:43:07

[171] Gézoo         2013-01-31 10:43:07

 

Lehetséges, hogy igazad van. Én viszont úgy látom, hogy sokszor az apró részleteken bukik meg egy-egy jó szándékú "tanítás". "A testek termikus kölcsönhatásakor mindig a melegebb test ad át energiát a hidegebb testnek" - írja a 10. osztályosoknak szóló Mozaik kiadású tankönyv a 48. oldalán.

 

Nem az áll ott, hogy a Stefan–Boltzmann-törvény értelmében j = sigma*T^4 minden test a Kelvin fokban mért hőmérsékletének negyedik hatványával arányos intenzitású sugárzást bocsájt ki, sőt nem is az áll ott, hogy a sugárzásaik különbözete képezi az energia átadás eredőjének irányát. Arról már nem is szólva, hogy mérnökök tucatjai szerint amikor két test érintkezik egymással, akkor köztük nem sugárzással adódik át az energia.

 

Mit jelent ez?

 

Csupán azt, hogy nem csak a tankönyvekben, de még a fejekben sincsenek helyükön a fogalmak.